Kazinczy Gábor
Kazinczy Gábor (Szeged, 1889. jan. 19. – Motala, Svédo., 1964. máj. 26.): mérnök. Oklevelét a bp.-i műegy.-en szerezte 1911-ben. Ugyanebben az évben a főváros szolgálatába lépett, hol munkaköre az építkezések felülvizsgálata, új szerkezetek és építőanyagok kipróbálása volt. 1931-ben megszerezte a műszaki doktori címet, 1932-ben a városépítési ügyosztály h. vezetője, 1943 végén nyugalomba vonult. Jelentős tudományos munkásságot fejtett ki a vasbeton- és acélszerkezetek plasztikus méretezési elméletének megalkotása és kifejlesztése, továbbá az anyagvizsgálat terén. Eredményeit hazai és külföldi folyóiratokban tette közzé; része volt az 1931. évi vasbeton-szabályzat, úgyszintén a hegesztési szabályzat elkészítésében. Mint elismert szakember több nemzetközi konferencián képviselte Mo.-ot. – F. m. Kísérletek befalazott tartókkal (Betonszle, 1913); A többtámaszú tartói méretezése rugalmasan süllyedő alátámasztások esetén (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1913); Beszámoló a Nemzetközi Anyagvizsgáló Egylet 1931. évi zürichi Kongresszusáról (Anyagvizsgálók Közl. 1931). – Irod. Magyar Műszaki Alkotók (Bp., 1964); Mihailich Győző – Haviár Győző: A vasbetonépítés kezdete és első létesítményei Magyarországon (Bp., 1966).
