Juhász Árpád
Juhász Árpád (Szepsi, 1894. dec. 2. – Bp., 1945): író, költő, újságíró. Isk.-it Bécsben, Besztercebányán, Rozsnyón és Miskolcon végezte. Újságíró lett: Szatmáron, Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, Kolozsvárott és Bp.-en dolgozott különböző lapoknál. 1920-tól néhány évig külföldön élt. 1924-ben Szlovákiába költözött vissza. Először Iglón, később Kassán, ill. Munkácson újságíróskodott. Egy ideig szerk. a Kassai Újságot, valamint a kassai Renaissance Könyvtár c. kiadványsorozatot. 1938 után újra Bp.-en folytatta újságírói munkáját haláláig. Irodalmi alkotó tevékenységét diákkorában kezdte versekkel, utána elbeszéléseket, regényeket írt. Emil Rusko szlovák íróval szlovák nyelvű színdarabot írt Cervená opica címmel. Eszmeileg a szocializmussal rokonszenvező műveket alkotott. Témája a szlovákiai m. városi középosztály élete volt. – F. m. Gobelin (elb., Miskolc, 1914); Aranypohár (r., Bp., 1914); Köszöntés messziről (versek, Bp., 1916); Úri kaszinó (r., Košice, 1926); Búcsúzó (versek, Kassa, 1927); Hamlet, dán királyfi (r., Kassa, 1929); Murin-ház (r., Kassa, 1932); Felkiáltójel (versek, Kassa, 1939); Testamentum (versek, Bp., 1942); Szabadság himnusza (versek, Bp., 1945). – Irod. Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra (kritikák, Pozsony, 1964); Csanda Sándor: Első nemzedék (Pozsony, 1968).
