Joó Tibor
Joó Tibor (Kolozsvár, 1901. aug. 21. – Bp., 1945. márc. 1.): történetfilozófiai író, könyvtáros. A szegedi egy.-en 1928-ban avatták a filozófia doktorává. 1929-től 1933-ig a szegedi Egyetemi Könyvtárban dolgozott. Ezután az OSZK-ba került, ahol előbb szakdíjnok, majd segédőr, később alkönyvtárnok. Kétszer kapott Baumgarten-díjat (1934; 1939). 1939-ben a bp.-i egy.-en a történetfilozófia magántanára lett. Bp. ostroma alatt kapott sebesülésében halt meg. A szellemtörténeti irányzat híve volt; publicisztikai írásaiban szemben állt a német fasizmus mo.-i térhódításaival. Tanulmányai főként a Magyar Szemlében, a Nyugatban, a Protestáns Szemlében és a Válaszban jelentek meg. – F. m. Bevezetés a szellemtörténetbe (Bp., 1935) A magyar nemzeteszme (Bp., 1939); Magyar nyelvű filozófiai kéziratok a Széchényi Könyvtárban (Bp., 1941); Mátyás és birodalma (Bp., 1941); Magyar nacionalizmus (Bp., 1941); Vallomások a magyarságról (Bp., 1943). – Irod. F. E.: J. T. (Nekrológ, Századok, 1945–46.)
