Jerney János
Jerney János (Dorozsma, 1800. máj. 12. – Pest, 1855. dec. 24.): utazó, őstörténész, nyelvész, az MTA tagja (l. 1837, r. 1838). Jogi tanulmányokat végzett Pesten és Pozsonyban, de érdeklődése már ekkor a történelem és az irodalom felé fordult. 1822-ben a bécsi egy.-en a régi K-i irodalmakat és nyelveket tanulmányozta. A m. történelemből elsősorban az őshaza és a rokon népek történetére vonatkozó kérdések érdekelték. 1844. ápr.-ban útra kelt a m. őshaza felkutatására. Besszarábiában, a Krímben, az Azovi-tenger vidékén és a Don mentén, 1845-ben a moldvai csángók közt végzett kutatómunkát. Hazatérve előbb dorozsmai birtokán élt, majd Pestre költözött. A szabadságharc idején a statisztikai hivatalban vállalt állást, majd régi oklevelek gyűjtésével foglalkozott. – M. Világosítás Asiában a Caucaszus hegyén lakozó avarok és kunságiak nyelvének magyartalansága eránt a Caucaszusi népek átnézésével (Szeged, 1829); A magyarhoni besenyőkről (Pest, 1839); J. J. keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett, 1844–45 (Pest, 1851); Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából (Pest, 1854); A magyar országi káptalanok és conventek mint… hiteles helyek története (Magy. Tört. Tár, 1855). – Irod. Gyárfás István: J. J. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1883).
