Jedlik Ányos István

Teljes szövegű keresés

Jedlik Ányos István (Szimő, 1800. jan. 11.Győr, 1895. dec. 13.): természettudós és feltaláló, bencés szerzetes, a kísérleti fizika kiváló művelője és oktatója, egyetemi tanár, az MTA tagja (r. 1858, t. 1873). Bölcsészeti tanulmányait 1818–20-ban a rend győri líceumában végezte, majd a pesti tud.-egy.-en 1822-ben doktori oklevelet nyert. Tanári működését 1825-ben a győri gimn.-ban kezdte, majd a következő évben a győri líceum fizika tanszékén folytatta. 1831-től 1839 végéig a pozsonyi kir. ak., 1840-től 1878-ig a pesti tudományegy. tanára. Hazafias magatartása miatt a szabadságharc bukása után csak nehezen igazolták. 1863–1864-ben az egy. rektora. 1878-ban 53 évi tanári működés után vonult nyugalomba. Munkásságának első szakaszában kémiával, elektrokémiával és elektromosságtannal, később az elektromosságtan mellett főleg optikai kísérletekkel foglalkozott. 1826-ban szódavízgyártó gépet szerkesztett, aminek alapján létesült az első hazai szikvízüzem. Az áram elektromágneses hatásának szemléltetésére alakította ki 1827–28-ban folytonosan egyirányú forgó mozgást végző, kommutátoros „villamdelejes forgonyát”, mely az első tisztán elektromágneses hatás alapján működő elektromotor volt. Találmányával hat évvel előzte meg az első gyakorlatban alkalmazott elektromotort (M. H. Jacobi, 1834). Készülékét tökéletesítve bebizonyította, hogy az elektromotor járművek hajtására is alkalmassá tehető, s 1855-ben megszerk. a villamos motorkocsi modelljét. Ugyanekkor jelentős eredményeket ért el az elektromos elemek és akkumulátorok tökéletesítése terén (1840–1850-es évek), de ezek gyakorlati hasznosítására nem nyílt lehetősége. Az 1850-es években fénytani kísérleteihez korában egyedülálló finomságú optikai rácsosztó gépet szerk. Ennek meghajtására alakította ki az 1850-es évek második felében „egysarki villamindítóját”, az első unipoláris gépet, mellyel kapcsolatban végzett kísérletei során jutott a dinamo-elektromos elv felfedezéséhez. Az 1861-ben leltározott gép használati utasításában Werner Siemenst és Ch. Wheatstone-t hat évvel megelőzve fogalmazta meg a dinamó-elektromos elvet. (Gépe mint unipoláris gép is úttörő jelentőségű, mert a gyakorlatban alkalmazott unipoláris generátor problémáját csak 1905-ben oldotta meg J. Noegerrath.) Harmadik legjelentősebb elektrotechnikai találmánya a nagy kapacitású elektromos sűrítő: a „csöves villamfeszítő”, az atomtechnikai kutatások első szakaszában használt lökésgenerátorok előfutára. Találmányát az 1873. évi bécsi világkiállításon Werner Siemens javaslatára „A haladásért érem”-mel tüntették ki. Uttörő jelentőségűek voltak egy.-i előadásaival kapcsolatos fényinterferencia-kísérletei is (1860-as évek). Részt vett az első s mintegy 20 000 műszót tartalmazó „Német-magyar tudományos műszótár…” (Pest, 1858) szerkesztésében. Fizikai, kémiai és matematikai szókincsünk tekintélyes része tőle ered, ill. az ő nyomán terjedt el. A Súlyos testek természettana (Pest, 1850) c. munkáját, az önkényuralom idején megjelent első m. nyelvű egy.-i tankönyvet az MTA nagyjutalommal tüntette ki. Munkásságának jelentőségét Eötvös Loránd ismerte fel és méltatta érdemei szerint, s ~ feltalálói elsőbbsége főleg az ő nyomán vált később nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi tudománytörténeti irodalomban is ismertté és elfogadottá. Széles körű kísérletező tevékenységéhez viszonyítva nagyon keveset írt, s mindössze 40 publikációja jelent meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek Munkálataiban, valamint kisebb részben az MTA és a Kir. Magy. Természettudományi Társulat kiadványaiban, ill. a hallgatói számára írt jegyzetek formájában. A külföldi szaksajtóban pedig jelentősebb találmányai közül csak egyet, a „csöves villamfeszítőt” ismertette. – F. m. Természettan elemei (I. Súlyos testek természettana. Pest, 1850); Über Ketten aus Röhren bestehender Elektrizitätsrecipienten (Repertorium für Experimentalphysik…, München, 1882). – Irod. Eötvös Loránd: J. Á. emlékezete (Term. tud. Közl. 1890); Verebély László: J. A. két úttörő találmánya (Bp., 1930); Ferenczy Valér: J. Á. élete és alkotásai (I–IV. rész, Győr, 1936–1939); Horváth Árpád: J. Á. élete és alkotásai (Fiz. Szle, 1957. 5. sz.). – Szi. Horváth Árpád: A dinamó regénye. J. Á. életútja (Bp., 1944).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT