Jámbor Pál, költői nevén Hiador
Jámbor Pál, költői nevén Hiador (Paks, 1821. jan. 16. – Szabadka, 1897. ápr. 14.): költő, író. 1840-ben Kalocsán lett kispap. 1844-ben Óbecsén káplán, 1848-ban Jankovácon plébános. Az 1840-es évektől finomkodó, sokszor szentimentális költeményei jelentek meg, melyeket Petrichevich Horváth Lázár és a népies irányzat ellenfelei Petőfi költészetével állítottak szembe. A szabadságharc alatt, 1849-ben a közoktatásügyi min.-ban dolgozott. Világos után emigrált. Párizsban írásaiból élt: m. műveket fordított franciára és Paul Durivage néven francia verseket s egy regényt (Les artistes, Paris, 1856; magyarul A művészek, Kolozsvár, 1869) írt. 1859-ben visszatért Mo.-ra, Hegyesen lett segédlelkész. 1861-ben mint a határozati párt hívét ogy.-i képviselővé s még ez évben a szabadkai gimn. ig.-jává választották. 1871-ben kilépett az egyházi rendből, 1882-ben mint ig. nyugdíjba vonult. – F. m. Hattyúdalok (versek, Pest, 1843); Emléklapok egy főrangú hölgyhöz (költemény, Buda, 1846); Balladák (Pest, 1848); Hangok az emberiséghez (Pest, 1848); Kossuth (Pest, 1849); Szabadságdalok a hadseregnek (Debrecen, 1849); A magyar irodalom története (Pest 1863); Hiador (J. P.) művei (Szabadka, 1880–83). – Irod. Toncs Gusztáv: J. P. (Szabadkai városi gimn. ért. 1910.)
