Horváth Mihály
Horváth Mihály (Szentes, 1809. okt. 20. Karlsbad, 1878. aug. 19.): történetíró, püspök, kultúrpolitikus, miniszter, az MTA tagja (l. 1839, r. 1841, ig. 1871). Szegeden, majd mint kat. papnövendék Vácott folytatta tanulmányait. 1828-ban a pesti egy.-en bölcsészdoktorrá avatták, 1832-től kezdve vidéken kat. lelkész, közben nevelő volt, 1844-től a bécsi Theresianum m. tanára. 1848-ban csanádi püspök és egyben a főrendiház tagja, 1849. máj. 12-től aug. 11-ig a Szemere-kormány közoktatásügyi minisztere. A szabadságharc bukása után külföldre menekülve emigránsként élt Belgiumban, Franciao.-ban, Itáliában, Svájcban, és folytatta már a reformkorban megkezdett történetírói tevékenységét. Hazatérve 1867-ben a megalakuló Magyar Történelmi Társulat első alelnöke, 1877-ben elnöke lett. 1868-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Történetírása úttörő jelentőségű volt: új témák fölvetésével, nagy elbeszélő, összefoglaló készséggel képviselte a polgári haladás és a reformellenzék ügyét a polgári átalakulás időszakában. – M. Az ipar és kereskedelem története Magyarországban a három utolsó század alatt (Buda, 1840, e munkájáért 1840-ben az MTA nagyjutalmát kapta); Magyarok története (Pápa, 1842–1846); Magyarország történelme (I–VI., Pest, 1860–1863; I–VIII. Pest, 1871–1873, e munkájáért is az MTA nagyjutalmát kapta); Huszonöt év Magyarország történetéből, 1823–1848 (I–III., Genf, 1865; Pest, 1868); Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben (I–III. Genf, 1865; Pest, 1871); Kisebb történelmi munkái (I–IV. Pest, 1868). – Irod. Márki Sándor: H. M. (Bp., 1917); Pamlényi Ervin: H. M. (Bp., 1954.)
