Horváth Jenő
Horváth Jenő (Szatmár, 1881. jún. 14. – Bp., 1931. ápr. 19.): drámai színész, rendező. A Színiak. elvégzése után 1904-ben a Nemzeti Színház szerződtette. 1907–08-ban a Népszínház-Vígopera tagja és operettek énekes-szerepeit alakította. A színház bukása után 1908-ban visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz, melynek 1924-ben főrendezője lett. 1928-tól a Színművészeti Főisk. tanára. Széles skálájú és művelt színész. Molière-alakításaival tűnt ki. Játszotta Shakespeare bohózati alakjait, ezenkívül többek között Lombait (Kisfaludy: Csalódások) és a mandarint (Klabund: A krétakör). – Néhány rendezése: Tóth Ede: A tolonc (1922); Zilahy Lajos: Hazajáró lélek (1913); Tolsztoj: Az élő holttest (1924); Dosztojevszkij: Karamazov testvérek (1924); Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros (1926). Irod. Csathó Kálmán: A régi Nemzeti Színház (Bp., 1960); Ignácz Rózsa: Malvolio tanár úr és a többiek (Prospero szigetén, Bp., 1960).
