Hoffmann Pál
Hoffmann Pál (Nagymarton, 1830. febr. 25. – Sopron, 1907. jún. 28.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1863, r. 1890). A bécsi, majd a pesti egy.-en végezte tanulmányait. Előbb a bécsi statisztikai hivatalban tisztviselő, majd jogak.-i tanár (1862–64: Kassa; 1864–65: Pozsony). 1865-től 1893-ig pesti egy.-i tanár, a római jog egyik első m. nyelvű hazai művelője. 1865-től szabadelvű párti ogy.-i képviselő. Mint jogbölcselő az észjogi irányzattal harcoló tiszta jogtörténeti felfogást képviselte. Önálló részletkutatások nélkül – főleg Arndt, Puchta és Kuntze műveit követve – római jogi tankönyveket írt, lefordította Justinianus Institutióit. Részt vett a magánjogi törvénykönyv előkészítő munkálataiban (általános rész). – F. m. Természetes nyilván- vagy közjog (Pest, 1861); A jog lényege (Pest, 1864); A római jog történelme és institutiói (Pest, 1868); A római magánjog rendszere (Pest, 1872); A birtoki jogtan kétségei (Bp., 1892). – Irod. Vécsey Tamás: emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1908).
