Herzfeld Viktor
Herzfeld Viktor (Pozsony, 1856. okt. 8. – Bp., 1919. febr. 20.): zeneszerző és zenepedagógus. Bécsben Krenn, Riedl és J. Hellmesberger tanítványa. 1881–82-ben Linzben, 1882–83-ban Lipcsében operai karmester. 1883–85 között Berlinben a zeneszerzés mesterisk. -ján Fr. Kiel és E. A. Grell tanítványa. 1886-ban Bp.-re költözött, ahol a Hubay-Popper vonósnégyestársaság tagja (2. hegedűs) lett (1889-ig, majd másodízben 1897–99). 1888-tól a Zeneak. zeneelmélettanára, 1908-tól a zeneszerzés tanára. 1907–08-ban a Neues Pester Journal, 1907–08-ban a Pester Lloyd zenekritikusa. Több művével pályadíjat nyert. – M. Zenekari művek: 2 románc hegedűre és zenekarra (1879); Lustspielouverture (1884, átdolgozva, mint Capriccio 1896); Frühlingsidyll (1897); Szerenád vonószenekarra (1900, átdolgozva 1919); Märchenbilder (1904); Ünnepi induló (a Zeneak. új palotájának felavatására, 1907), kamarazene, zongoraművek, kórusművek (az 57. zsoltár), dalok. írása: A fuga (Bp., 1913). – Irod. F. Gy.: Három miniatűr (Zenei Szle, 1918. 3. sz.); Kodály Zoltán: H. V.-ról írt cikkei: Visszatekintés (Bp., Bp., 1964. II.).
