Hardy Gyula
Hardy Gyula (Bp., 1928. ápr. 20. – Bp., 1988. okt. 22.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1976, r. 1985), Állami díjas (1988). A bp.-i műegy.-en 1950-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1950-1953-ban aspiráns a Leningrádi Szovjetről elnevezett Technológiai Intézet műanyagtechnológiai tanszékén. 1954-ben ig. helyettesként megszervezte az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetét. 1953-ban a kémiai tudomány kandidátusa. 1954-1956-ban az MDP Központi Vezetősége tudományos és kulturális osztályán a műszaki és természettudományos alosztály vezetője. 1956-57-ben a Központi Kémiai Kutató Intézet tudományos osztályvezetője, 1957-1960-ban a Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutató Intézet ig. helyettese és a műanyagrészleg vezetője. 1960-tól nyuBalomba vonulásáig (1988. márc.) az MTA Műanyagipari Kutató Intézetének ig.-ja. 1955-től a Bp.-i Műszaki Egy.-en tanított, 1965-től tanszékvezető egy.-i tanár. 1973-tól az MTA Műanyagkémiai Munkabizottságának elnöke. 1969-ben Akadémiai Díjat kapott. Pályája kezdetén a monomerek és szerves adalékanyagok kémiai szerkezete és gyökös polimerizációs folyamatokban mutatott reakcióképessége közötti kapcsolatot vizsgálta, melynek során a láncátadási reakciókban néhány új jelenséget ismert fel. 1961-től a gammasugárzással iniciált folyadékfázisú polimerizációt kezdte tanulmányozni, majd áttért a szilárd fázisú polimerizáció kutatására, melyben vezetésével nemzetközileg elismert tudományos iskola alakult ki. – F. m. A műanyagfeldolgozás műveletei és gépei I- II. (Bp., 1965-1967); Polireakciók elmélete (Varga Józseffel, Bp., 1969). – Irod. Tüdős Ferenc: H. Gy. (Kémiai Közlemények, 1989. 1. sz.); Markó László: H. Gy. (Magy. Tudomány. 1989. 5. sz.).
