Hamary Dániel, eredetileg Hamar
Hamary Dániel, eredetileg Hamar (Tata, 1826. márc. 25. – Bp., 1892. febr. 21.): orvos, író. 1847-ben beiratkozott a pesti orvosi egy.-re. 1848-ban belépett a tatai nemzetőrök közé és részt vett a schwechati csatában. Ezután a komáromi vártüzérségnél szolgált a vár feladásáig. 1850-ben folytatta tanulmányait a pesti orvosi egy.-en és 1854-ben orvos-sebész doktorrá avatták. Tatán működött mint gyakorló orvos. 1870-ben honvéd ezredorvossá nevezték ki. 1874-ben Bp.-re helyezték át. Már kora ifjúságától kezdve foglalkozott irodalommal s orvostudományi könyveken kívül verseket, tárcákat és színdarabokat is írt. – M. Nem kell szerzetes rend (Pest, 1848); Tüskés dalok (versek, Győr, 1863); A szívbetegségek különös kár- és gyógytana (Komárom, 1865); Komáromi napok 1849-ben Klapka György honvédtábornok alatt (Pest, 1869); Apró életképek (Székesfehérvár, 1879).
