Hamar Márton
Hamar Márton (Radnót, 1927. febr. 5. – Bukarest, 1987. márc. 25.): romániai magyar zoológus, természettudományi szakíró. Egy.-i tanulmányait a Bolyai Tudományegy.-en (1947-49) és a szverdlovszki Makszim Gorkij Egy.-en (1949-54) végezte, a biológia doktora címnek megfelelő tudományos fokozatot 1959-ben Románia rágcsálóinak ökológiai-faunisztikai vizsgálatáról írt dolgozatával a moszkvai Lomonoszov Egy.-en szerezte meg. 1954-től a bukaresti Mezőgazdasági Kutatóintézet növényvédelmi részlegének kutatója, majd a Növényvédelmi Kutatóintézet kisemlős laboratóriumának vezetője. Docens-doktor (1970). Első dolgozatának (A nyest kaukázusi elterjedéséről, és ökológiai feltételeiről, 1955) megjelenése óta egyedül és szerzőtársakkal több mint száz tudományos közleménye, recenziója, számos mezőgazdasági ismeretterjesztő, továbbképző és népszerűsítő írása jelent meg román, magyar, orosz, angol, német és francia nyelven Romániában és külföldön Románia rágcsálóiról, a velük kapcsolatos ökológiai, zoogeográfiai, alkalmazott biológiai (növényvédelmi) kérdésekről. Szakmai tájékoztató cikkei, ismeretterjesztő írásai, útleírásai és tudományos riportjai román és m. folyóiratokban jelentek meg. – F. m. Napkeleti ösvényeken (Domokos Géza előszavával, Bukarest, 1963); Din viaţa rozătoarelor (Bukarest, 1967); Combaterea rozătoarelor dăunătoare (társszerző M. Sutova és Al. Tuţă, Bukarest, 1968); Véget nem érő nappalok (útikönyv, Bukarest, 1971); Populaţii de animale (Al. Tuţă társszerzőjeként, Bukarest, 1974); Viselkedések az állatvilágban (Bukarest, 1982).
