Gertler Viktor

Teljes szövegű keresés

Gertler Viktor (Bp., 1901. aug. 24.Bp., 1969. júl. 5.): filmrendező, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1957), kiváló művész (1966). Banktisztviselőként kezdett a művészetekkel foglalkozni, először énekelni tanult, majd színészetet Rákosi Szidi színiisk.-jában. Gáth Viktor művésznéven a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, ahol rendezéssel is megpróbálkozott. 1927-ben külföldre utazott. Berlinben kezdett a filmmel foglalkozni. 1927–1933 között Berlinben, Bécsben, Párizsban és Londonban dolgozott. Berlinben az UFA filmgyárában első asszisztens, majd vezető vágó és rendező, így vált a filmkészítés alapos ismerőjévé. A Monte Carlo bombázása (1931) c. film külső felvételeit már önállóan rendezte. Sokat tanult Thielétől, Bergertől, Siodmaktól. Bécsben W. Forsttal dolgozott együtt. 1933-ban hazatért. Itthon az Universal forgatócsoport tagja lett. Emlékezetes filmje ebben az időszakban a Mária nővér (1936) Svéd Sándor főszereplésével. A II. világháború alatt külföldön tartózkodott, de 1945 után az elsők között tért haza és kezdett munkához a m. filmszakmában. 1948-ban az államosított filmgyártás első ig.-ja a Hunnia Filmgyárban. A nevét viselő filmisk. vezetője volt. 1948-tól 1954-ig a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n tanított. A Filmmúzeum 1970-ben életművéből sorozatbemutatót szervezett. Az én filmem c. megírta önéletrajzát (Bp., 1942). – F. m. Díszmagyar (1948); Gázolás (1955); Dollárpapa (1956); Aranyember (1962). – I. f. Az ellopott szerda (1933); Mária nővér (1936); Marika (1937); A férfi mind őrült (1937); Az elcserélt ember (1938); Hazugság nélkül (1945); Állami áruház (1952); Én és a nagyapám (1954); Felfelé a lejtőn (1958); Vörös tinta (1959); A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960); Egy ember, aki nincs (1963); Özvegy menyasszonyok (1964); És akkor a pasas (1966); Utolsó kör (1968). – Irod. K. J.: Egy rendező önmagáról (Film, Színház, Muzsika, 1957. júl. 5.); Zsugán István: G. V. (Filmvilág, 1967. jan. 2.); Vass Imre: G. V. emlékezete (Szocialista Művészetért, 1969. aug.); Thurzó Gábor: Búcsú G. V.-tól (Élet és Irod., 1969, 28. sz.); Sass György: G. V. (Filmvilág, 1969. 5. sz.); Thurzó Gábor: Ők hárman (Film, Színház, Muzsika, 1976. júl. 31.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT