Friedreich Endre
Friedreich Endre (Mártonfalva, 1878. máj. 30. – Bp., 1952. jan. 29.): történetíró, kegyesrendi tanár. Teológiai és egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte. Tanári oklevelét 1901-ben szerezte meg, ekkor szentelték pappá is. 1903-tól Veszprémben működött. 1904-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1907-től Vácott volt tanár, majd 1908-tól Bp.-en tanított és élt nyugalomban haláláig, rendi könyvtárosként és levéltárosként. Tagja volt a Magyar Történelmi Társulat választmányának (1933), a Magyar Paedagógiai Társaságnak (1934) és a Szent István Akadémiának is (1933). Történeti kutatása főleg rendjének múltjára terjedt ki, de gazdag anyag tárult fel benne az egész m. oktatásügyre vonatkozólag is. Hiánypótló részleteket tárt elő az egyetemes m. történelemből is, megvilágítva pl. Batthyány Lajos gróf utolsó napjait. – F. m. Halápy Konstantin emlékezete 1698–1752 (Temesvár, 1903); A veszprémi Szent Anna-kápolna története 1724–1907 (Veszprém, 1907); A budapesti piarista telek története (Bp., 1914); Gróf Batthyány Lajos utolsó napjai (Bp., 1927); Gróf Batthyány Lajos laibachi fogsága (Bp., 1930).
