Fényes Samu
Fényes Samu (Tállya, 1863. okt. 28. – Bécs, 1937. aug. 29.): ügyvéd, regény- és drámaíró, filozófiai, szociológiai és jogi író, a radikális polgárság szószólója. 1907-ig Kassán volt gyakorló ügyvéd, aztán Bp.-re költözött. 1908-ban megindította az Úttörő c. hetilapot, 1911-ben az Úttörő Társaságot, amelynek célja a szabadgondolkodás és tudomány népszerűsítése volt. Vezetője volt a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének. Főleg német filozófusokkal foglalkozott, Nietzsche fő művét, a Zarathustrát ő fordította le magyarra először. Antiklerikális és ateista nézeteiért a Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került. 1920-ban emigrált és Bécsben a Diogenes c. lapot szerk., amelyben József Attilának is meg jelentette néhány versét. Élete utolsó éveit Bukarestben töltötte, ott is kiadta lapját, a Diogenest. Jogbölcseleti munkákat is írt. – M. Kuruc Féja Dávid (történeti dráma, Bp., 1902); Bacsányi (dráma, Bp., 1903); Ártatlanok (Bp., 1907); Mátyás (történeti dráma, Bp., 1919); Az Achim-per (Békéscsaba, 1911); Háborús jegyzetek (Bp., 1916); Tragédiák (Bécs, 1930); Komédiák (Bécs, 1930); Válogatott munkái (I–X. Bécs, 1929–1931). – Irod. Hegedűs Géza: Egy elfelejtett előharcos (Élet és Irod. 1963. 5. sz.).
