Fekete Mihály
Fekete Mihály (Csongrád, 1884. dec. 31. – Kolozsvár, 1960. ápr. 16.): romániai magyar színész, színigazgató; a Román Népköztársaság érdemes művésze. Bp.-en tanult, majd Pécsett kezdte pályáját. 1903-ban Krecsányi Ignác buda-temesvári társulatának volt a tagja. 1907-től Temesvárott működött, itt kezdte rendezői pályáját is. 1911-ben Kolozsvárra szerződött. Az I. világháborút követően különböző erdélyi színházakat vezetett, vándortársulatával járta a vidéket. A húszas években Temesvárott színig., majd 1930-tól Kolozsvárott főrendező. A harmincas évek végén kereskedőként dolgozott, majd 1945-től újra a kolozsvári színház tagja volt. Klasszikus és modern szerepeket sokoldalúan alakított. Az erdélyi filmművészet úttörői közé tartozott: 1913-tól filmezett, a Transsylvania cégnél rendezett is. Játszották színdarabjait (Temesvár megvétele, Bakócz Tamás). Színháztörténete A temesvári színészet története c. jelent meg (Temesvár, 1911). Turnéinak története: Faluról falura (elbeszéléskötet, Lugos, 1929). – F. sz. Ádám (Madách Imre: Az ember tragédiája); Cyrano (Rostand: Cyrano de Bergerac); Petur (Katona József Bánk bán); Othello (Shakespeare: Othello); Dusán (Hunyadi Sándor: Feketeszárú cseresznye). – I. f. (színész) Sárga csikó (1913); A tolonc (1914); Hotel Imperial (1918); (rendező) A vén bakancsos és fia, a huszár (1918); A Gyurkovics lányok (1918). – Irod. Szilágyi András: Meghalt egy öreg színész (Utunk, 1960. ápr. 29.); Szekernyés János: F. M. és a többiek (A Hét, 1979. 2. sz.).
