Erdős Renée
Erdős Renée (Érseklél, 1879 – Bp., 1956. júl: 9.): író, költő. Iskoláit Győrött és Bp.-en végezte. Színésznőnek készült, de tanulmányait abbahagyta. Első versei A Hétben jelentek meg. 1899–1903 között írt verseiben, elbeszéléseiben mint a női lélek merész hangú ábrázolója tűnt fel. 1905-től sokat tartózkodott Olaszo.-ban. 1914-ben hazatért. Katolizálása után írásaira a misztikus hangulattal keveredett fülledt erotika jellemző. 1925-tői ismét hosszabb időt töltött Rómában. – F. m. Leányálmok (versek, Bp., 1899); Versek (Bp., 1902); Aranyveder (versek, Bp., 1910); János tanítvány (színmű, Bp., 1911); Sibyllák könyve (versek, Bp., 1918); Ősök és ivadékok (r., I–IV. Bp., 1920–1929); Santerra bíboros (r., Bp., 1922); Római levelek (Bp., 1922); A nagy sikoly (r., Bp., 1923); Assisibeli zsoldos (színmű, Bp., 1923); Báró Herczfeld Clarisse (r., Bp., 1926); Lavinia Tarsin házassága (r., Bp., 1927); Emlékeim (Bp., 1931); Brüsszeli csipke (r., Bp., 1933); Összegyűjtött művei (Bp., 1933); Árgirus (r., Bp., 1937); Szemünk fénye (r., Bp., 1939); Lysias (r., Réz Bálint álnéven, Bp., 1943); A csukott kert (versek, Bp., 1945)- – Irod. Rónai Mihály András: E. R. 1879–1956. (Irod. Újság, 1956. 28. sz.); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959).
