Édes István

Teljes szövegű keresés

Édes István (Bp., 1909Nordhausen melletti koncentrációs tábor, 1945 eleje): költő. A hajdani „deákosok”, s mindenekelőtt Berzsenyi Dániel stílus- és formaörökségét akarta egyesíteni a szocializmus eszmevilágával. Verseiben a publicisztikusan napi problémákat fogalmazta meg. A munkásírók köréhez csatlakozott (Rideg Sándor, Szüdi György, Földeák János, Vaád Ferenc). Versei a Népszavában jelentek meg, egyesek csak kéziratos másolatokban kerültek nyilvánosságra, a többi között munkásszínjátszókhoz, akik szívesen szavalták őket. 1940-ben behívták ugyan munkaszolgálatra, de súlyosodó betegsége miatt a következő éveket javarészt kórházakban töltötte. Kórházi ágyból hurcolták el 1944-ben, haldokolva került a Nordhausen melletti táborba, ahol valószínűleg 1945 elején halt meg. Versei sohasem jelentek meg kötetben. Kéziratai bombatalálat következtében elpusztultak (köztük Kölcseyről és koráról szóló töredék és Álmos vezér apjáról, Ögyekről írott regénytöredéke).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT