Eckhardt Sándor

Teljes szövegű keresés

Eckhardt Sándor (Arad, 1890. dec. 23.Bp., 1969. máj. 16.): irodalomtörténész, nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1942, ig. 1946, r. 1947–49), az irodalomtudományok doktora (1955). Eckhart Ferenc történész öccse. A bp.-i tudományegy. bölcsészkarát mint az Eötvös Kollégium tagja végezte el, utána egy évig a párizsi École Normale Supérieure hallgatója volt. Hazatérése után az Eötvös Kollégiumban tanított. 1923-tól 1958-ig a bp.-i tudományegy. bölcsészkarán a francia nyelv és irodalom tanára. A Keresztény Demokrata Néppártnak 1945–47-ban ngy.-i, 1947–1949 között ogy.-i képviselője volt. A II. világháború előtt szerk. a párizsi Études Hongroises et Fenno-Ougriennes c. folyóiratot. 1936-tól 1948-ig az Egyetemes Philologiai Közlöny, 1942–43-ban a Magyarságtudomány társszerk.-je, 1939–44-ben a Magyar Szemle szerk.-je. Francia irodalomtörténettel és különösen a francia-m. kultúrkapcsolatok történetével foglalkozott. Az 1931-ben Bp.-en rendezett összehasonlító irodalomtörténeti kongresszuson tartott Az összehasonlító irodalomtörténet Közép-Európában (Minerva, 1931) c. előadása összehasonlító kutatásokban is iránymutató. Nagy jelentőségű nyelvészeti munkássága is. 1936-ban ő adta ki az első nagy m.-francia szótárt és ő szerk. a legújabb m.-francia és francia-m. nagy szótárakat (Bp., 1953 és 1958, legutóbbi, 6. kiadása: 1979). Franciára fordított Ady költeményeket, és m.-ra francia regényeket. A m. irodalomtörténet írás Balassi-kutatóként tartja számon. Nevéhez fűződik a költő műveinek kritikai kiadása (Bp., 1951 és 1955). Kiadta Balassi mesterének, Bornemisza Péternek Ördögi kísértetek c. művét (Bp., 1955) és Balassi tanítványának, Rimay Jánosnak összes műveit (Bp., 1955). Anyanyelvműveléssel is foglalkozott, ezt mutatja A jó magyar kiejtés aktái (Bp., 1941) c. kiadványa. Összeállításában jelent meg az Új francia katolikus írók antológiája (Bp., 1947). Műveit nagyfokú filológiai pontosság, fejlett kritikai érzék és ironikus stílus jellemzi. – F. m. Balassi Bálint irodalmi mintái (Bp., 1913); Magyar rózsakeresztesek (Bp., 1922); A francia forradalom eszméi Magyarországon (Bp., 1924); Sicambria. Egy középkori monda életrajza (Bp., 1928, franciául Párizs, 1943); Magyar humanisták Párizsban (Bp., 1929); Újfrancia leíró nyelvtan (Bp., 1929); A francia szellem (Bp., 1938); Balassi Bálint (Bp., 1941); Az ismeretlen Balassi Bálint (Bp., 1943); Új fejezetek Balassi Bálint viharos életéből (Bp., 1957); Mai francia nyelvtan (Bp., 1965); Balassi Bálint és Lengyelország (Bp., 1969); Balassi-tanulmányok (sajtó alá rendezte Komlovszky Tibor, Bp., 1972). – Irod. Gyergyai Albert: E. S. (Nagyvilág, 1969. 7. sz.); Klaniczay Tibor: E. S. (Irod. tört. Közl., 1969. 4. sz.); Köpeczi Béla: E. S. (Irod. tört., 1969. 4. sz.); Sziklay László: E. S. (Helikon, 1969. 2. sz.); Büky Béla: E. S. (Magy. Nyelv, 1970. 1. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT