Darvas Gábor

Teljes szövegű keresés

Darvas Gábor (Szatmárnémeti, 1911. jan. 18.Bp., 1985. febr. 18.): zeneszerző, zenetörténész, Erkel-díjas (1955). 1926-1928 között, ill. 1929-32-ben Fázmán F. (fagott) és Kodály Zoltán (zeneszerzés) tanítványa a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n. 1939-1948 között Chilében élt mint Erich Kleiber karmester asszisztense. Ott mint muzikológus számos zenei szakcikket publikált. 1949-50-ben a Magy. Rádió műsorszerk.-je, 1953-tól 1961-ig komolyzenei lektora; 1955-57-ben a Zeneműkiadó Váll. főszerk.-je; 1957-59-ben a Magy. Hanglemezgyártó Váll. művészeti vezetője; 1960-71-ben a Szerzői Jogvédő Hivatal zenei szakértője, 1972-től nyugdíjasként. – M. Improvisations symphoniques (1963); Sectio Aurea (1964); Medália (1965); Magánzárka (1973); Szimfonikus etűdök (1974); Passiózene (énekhang hangszalag, 1977); Reminiszcenciák (hangszalag). Számos átdolgozása, hangszerelése és közreadása jelent meg. – Írásai: A szimfonikus zenekar táblázatokban, hangjegyekben, képekben (Bp., 1958); A zenekari muzsika műhelytitkai (Bp., 1960); Évezredek hangszerei (Bp., 1961, 1975); Zenei abc (Bp., 1963); Bevezető a zene világába 1-4. (Bp., 1965-67); A zene anatómiája (Bp., 1974, 1975); A totemzenétől a hegedűversenyig (Bp., 1977); Zene Bachtól napjainkig (Bp., 1981).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT