Czinke Ferenc
Czinke Ferenc (Fényeslitke, 1761. szept. 2. – Buda, 1835. júl. 13.): költő, fordító, egyetemi tanár. Nemes szülőktől származott. 1785-től a pécsi gimn.-ban h. tanár, 1789-től Szombathelyen, 1793-tól Sopronban, 1801-től Budán volt gimn.-i tanár. 1808-ban Révai Miklós halála után az ő utódaként a budai egy.-en a m. nyelv és irodalom professzorává nevezték ki. Tanítványai, köztük Vörösmarty is haladásellenes szemlélete és előadásainak alacsony színvonala miatt nem becsülték, kevés hallgatója volt. 1830-ban vonult nyugdíjba. – F. m. A magyar nyelv dicsérete egy ódában (Pécs, 1789); Magyar idyllion... (Pest, 1797); Próbatétel a magyar ékesszólamok gyakorlásaiból (Pest, 1808); Papagénó bodzafurulya ... (Pest, 1810); Négy embernek beszélgetése az Elisium mezején (Fénelon művének fordítása, Buda, 1816); Az ifjú szószólók gyűlése a magyar nyelvnek ügyében (Buda, 1818); Írókéz. Bohósdi vagy bohózat Abderában (Buda, 1825).
