Czakó Jenő, Czmorek
Czakó Jenő, Czmorek (Kétbodony, 1901. dec. 21. – Cegléd, 1958. aug. 5.): református lelkész, író. A Czakó nevet 1929-ben vette fel. A gimn.-ot Kiskunhalason végezte, 1921-ben érettségizett. Teológiát Bp.-en (1921-1922, 1923-1924), Montpellier-ben (1922-1923), Genfben (1924-1925) és Edinburgh-ban (1925-1926) tanult. 1928-29-ben segédlelkész a Bethánia Egyletnél Makón, 1929-től vallásoktató lelkész Cegléden. 1930. nov. 23-án szentelték lelkésszé Bp.-en. Genfben baccalaureus theologiae, Debrecenben 1943-ban teológiai doktori, majd 1950-ben egy.-i magántanári fokozatot szerzett. Kiterjedt irodalmi munkásságot folytatott, műveinek jelentős része azonban kéziratban maradt. – M. Morrison, az úttörő (Bp., 1934); Új énekek, 1-2. (szerk., Bp., 1940); Útitárs. Segédkönyv a gyakorlati bibliatanulmányozók számára (Bp., 1941); Vallástörténet a középiskola V. osztálya számára (Czeglédy Sándorral, Debrecen, 1945); A janzenizmus (Cegléd, 1943); Evangéliumi kánonok (összeállította, Bp., 1943); A kegyelem munkájának a rendje (Bp., 1945).
