Bókay János
Bókay János (Pest, 1858. ápr. 19. – Bp., 1937. júl. 6.): gyermekgyógyász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1923). 1880-ban avatták orvosdoktorrá. 1883-tól a Stefánia-gyermekkórház főorvosa. 1885-ben magántanár, 1891-ben rk. tanár a gyermekgyógyászatból. 1902-29-ben a gyermekgyógyászat r. tanára a bp.-i egy.-en. Működése idején lett a gyermekgyógyászat kötelező szigorlati tantárgy. Bevezette Mo.-on a diftéria intubációs kezelését, szérumgyógyítását, és nemzetközi felkérésre klinikailag ellenőrizte a Behring-féle védőoltás hatását. Megállapította a varicella és a herpes zooster közötti összefüggést. Közreműködött a poliomyelitis kórtanának tisztázásában. Fontos szerepet töltött be a társadalmi csecsemővédelemben. – M. A gyermekorvoslás tankönyve (Bókay Zoltánnal és Flesch Árminnal, Bp., 1912). Irod. Petényi Géza: B. J. (Gyermekgyógyászat, 1958, 12. sz.); ifj. B. J. (Orv. Hetil., 1958 22. sz.).
