Bodor Aladár
Bodor Aladár (Alvinc, 1880. jan. 29: – Bp., 1952. ápr. 19.): író, újságíró, költő. Az egy.-et Kolozsváron végezte. 1901-től vidéki városokban, 1918-tól 1938-ig Bp.-en gimn. tanár. Az I. világháborúban önkéntesként harcolt. 1901-ben a Szászváros, 1913-ban a Fehértemplom és Vídéke szerk.-je. 1919-től a Nemzeti Újság, 1921-től a Magyarság, 1938-tól a Magyar Nemzet belső munkatársa. 1924-25-ben az Aller Képes Családi Lapjának felelős szerk.-je. A Petőfi Társ. tagja. Az I. világháború alatt írt verseiben a háború borzalmait festi. A háború után egyes írásaiban a nacionalista, irredenta irányzat hatása alá került, később azonban németellenes, antifasiszta magatartást tanúsított. Költői művein kívül útirajzokat, irodalomtörténeti és pedagógiai tanulmányokat is írt. Alagya Dalár néven kitűnő szatírákat írt gr. Klebelsberg Kunó kulturális politikájáról. – F. m. Az ember tragédiája, mint az egyén tragédiája (Bp., 1905); Versek (Bp., 1906); Útilevelek Erdélyországból (Losonc, 1906); A szocializmus nevelési eszméi (Losonc, 1907); Zátonyon (Új versek, Bp., 1910); Töredelem (Újabb versek, Szeghalom, 1925); A vámpír (r., Pozsony, 1925); Virrasztó (versek, Bp., 1941). – Irod. Komlós Aladár: Új magyar líra (Bp., 1928); Komlós Aladár: Elfelejtett arcok (Élet és Irod. 1963. 10. sz.).
