Bodola Lajos
Bodola Lajos (Sampierdarena, Itália, 1859. okt. 9. – Bp., 1936. jún. 28.): mérnök, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1905). Lajos (1825-1897) fia. 1879-ben szüleivel jött Mo.-ra. Tanulmányait a József Műegy.-en 1885-ben végezte és a hídépítéstani tanszék tanársegéde lett. 1888-ban magántanári képesítést szerzett, 1893-tól adjunktus, 1894-től ny. rk. tanár, 1896-tól 1912-ig, nyugdíjba vonulásáig a geodézia ny. r. tanára. 1910-11- ben a műegy. rektora. Tudományos érdeklődése a geodézián kívül kiterjedt a matematika, fizika, mechanika és csillagászat terére is. A geodéziát mint a közelítő matematika példáját tárgyalta. A József Műegy. 1922-ben avatta tiszteletbeli műszaki doktorrá. 1923-tól a Nemzetközi Súly- és Mértékbizottság titkára, 1928-tól tiszteletbeli tagja. – M. Útmutatás magasságmérésekre (Bp., 1888); Az elsőrendű háromszögelési szögmérésekről (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1888); A prizmatikus tükörrendszerekről és a háromélű prizmáról, különös tekintette! a szögkitűzésre (Bp., 1893); A mérési hibák elmélete és a legkisebb négyzetek módszere (Bp., 1905). – Irod. Oltay Károly: Zágoni B. L. élete és művei (Geodéziai Közl., 1938. 1-4. sz.); Czettler Jenő: Gyászbeszéd B. L. tag felett (MTA Emlékbeszédek, 1936); Magyar műszaki alkotók (Bp., 1964).
