Bartel János
Bartel János (Kepa Bogumilowicka, Tarnow mellett, 1862. dec. 1. – Bp., 1945. jan. 31.): gépészmérnök. Diplomáját a lembergi (Lvov) műszaki egy.-en 1885-ben szerezte. Utána I. N. Franke mechanika-professzor, a Lengyel Tudományos Ak. tagja meghívta tanársegédjének, 1887-ben a mo.-i korompai vasgyárba került, ahol egy év múlva megbízták a gyár teljes átszervezésével és bővítésével. 1900-ban a korompai, salgótarjáni és ózdi gyárak egyesülésével létrejött Rimamurány-Salgótarjáni Vas- és Acélművek bp.-i központjának főmérnöke lett. Az egyesült gyárak kohóinak korszerűsítése céljából tanulmányutakat tett Németo.-ban, Belgiumban, Angliában és maga is végzett vas- és anyagvizsgálatokat. Az 1913-ban megjelent Az anyag alakíthatósága c. munkájáért a bp.-i műegy. műszaki doktorrá avatta. Számos szakcikke jelent meg a Bányászati és Kohászati Lapokban, az Anyagvizsgálók Közlönyében. – Irod. Dr. Bresztovszky Béla: B. I. anyagvizsgálatairól (Technikai fejlődésünk története, Bp., 1928).
