Bartay András
Bartay András (Széplak, 1799 – Mainz, 1854. okt. 4.): zeneszerző, pedagógus, ~ Ede zeneszerző apja. Pest város tisztviselője, 1829-ben megalapította (Menner Lajossal) a Pestvárosi Énekiskolát, amelynek ig.-ja volt. 1843-ban átvette a Nemzeti Színház bérletét. Pályázata eredményeképp írta meg Szigligeti Ede Szökött katona c. színművét. Elsőnek folytatott tudatos műsorpolitikát. Függetlenítette a Nemzeti Színházat a pesti német színház befolyásától. Az operát Schodelné visszahívásával és vendégszereplőkkel lendítette fel. Ő adta elő elsőnek Erkel Hunyadi László c. operáját. 1843-ban pályadíjat tűzött ki a Szózat, 1844-ben a Himnusz megzenésítésére. Aiarelia c. operáját 1836-ban a német színház mutatta be, Csel c. vígoperáját, az első m. vígoperát 1839-ben a Nemzeti Színház. 1845-ben a kezdetleges hitelviszonyok miatt csődbe ment. 1848-ban elhagyta az országot s Hamburgban zeneszerzéssel foglalkozott. F. m. A magyarok Nápolyban (opera, 1847); Árpád népe (melodráma, 1847); misék, oratóriumok (pl. Budavár ostroma a törökök alatt), népdal- és verbunkos-kiadványok, ill. feldolgozások. Írásai: Magyar Apollo (Pest, 1835; az első magyar zeneelmélet-könyv); Művészeti vezér (I., II., 1846, 1847). – Irod. Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház története (I–II., Bp., 1938–40).
