Barta Sándor
Barta Sándor (Bp., 1897. okt. 7. – SZU, 1938): író, szerkesztő. Foltozószabó fia. A középisk.-t csak úgy tudta elvégezni, hogy közben apja műhelyében dolgozott. Fiatal szervezetét ekkor érte tuberkulotikus fertőzés. Könyvkereskedősegéd volt, mikor bekapcsolódott a Galilei-kör munkájába. Megismerkedett a munkásmozgalommal. Első versei a Ma c. folyóiratban jelentek meg. Felesége Kassák Erzsébet volt. Első verskötete 1919-ben jelent meg (Vörös Zászló). A Tanácsköztársaság megdöntése után bécsi emigrációjában a Ma segédszerk.-je. 1922-ben folyóiratot alapított Akasztott Ember, majd Ék címmel. 1924-ben belépett a KMP-be és folyóiratát beolvasztotta a kommunista Egységbe. 1925-ben Bécsből az SZU-ba költözött; részt vett a Forradalmi Írók Nemzetközi Szervezetének alapításában és munkájában, majd a Szovjet Írók Szövetségében tevékenykedett, emellett különböző állami hivatalokat töltött be. 1938-ban az Új Hang c. folyóirat az ő szerkesztésében indult meg. A sztálini törvénysértések áldozatául esett. – F. m. Igen (Bécs, 1920); Cirkusz kapitalizmus (Bécs, 1920); Mese a trombitakezű diákról (novellák, Bécs, 1922); T'isztelt hullaház (novellák, Bécs, 1922); Csodálatos történet, vagy mint fedezte fel William Coockendy polgári riporter a földet, melyen él (Kassa, 1925); 350 000, avagy krónikás elbeszélés az ausztromarxizmus hazájából (Moszkva, 1931); Nincs kegyelem (Moszkva, 1933); Aranyásók (r., Lányi Sarolta utószavával, Bp., 195'7); Pánik a városban (válogatott elb., Bp., 1959); Ki vagy? (válogatott versek, Bp., 1962). – Irod. Vászoly Erik: Arcképvázlat B. S.-ról (Kortárs, 1959. 10. sz.); Illyés Gyula: B.-ról szólva. (Ingyen lakoma, Bp., 1964).
