Baráth Jenő
Baráth Jenő (Bp., 1895. márc. 6. – Bp., 1973. jan. 22.): belgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952). Diplomáját 1919-ben szerezte. 1919–20-ban a bp.-i Kun utcai Kórházban dolgozott. 1920-tól 1936-ig a bp.-i egy. III. sz. belklinikáján Korányi Sándor mellett gyakornok, később tanársegéd volt, majd egy.-i magántanári képesítést szerzett. 1937-től a bőrklinikán tevékenykedett, 1938–1945 között a Stefánia úti Belgyógyászati Intézet főorvosa. 1945-ben c. rk. egy.-i tanár lett. 1945-től 1967-ben történő nyugdíjba vonulásáig a János Kórházban volt vezető beosztásban. Jelentős érdemeket szerzett a magas vérnyomás kóroktanának és gyógyításának kutatásában, valamint a terminális érrendszerben levő zárókészülékek jelentőségének vizsgálatában. Irányításával a János Kórházban a magas vérnyomás betegség jelentős gyógyszeres vizsgálatait hajtották végre. Folyamatosan részt vett az orvosok továbbképzésében, különösen az Orvostovábbképző Intézet programja keretében. Magyar és idegen nyelvű szakcikkeinek száma mintegy 130. – F. m. A belgyógyászat kézikönyve (I-II., társszerzőkkel, szerk. Müller Vilmos, Bp., 1935); Hypertoniák és érbetegségek (Bp., 1937); Vergleichende Untersuchungen über den Mechanismus der periphergefasserweiternden Wirkung des Hydergins (Adler Vilmossal, Bp., 1952). – Irod. B. J. (Orv. Hetil., 1973. ápr. 8.).
