Baloghy Ernő
Baloghy Ernő (Bécs, 1866. nov. 8. – Bp., 1943): politikus, ügyvéd, publicista, miniszter. Egy.-i tanulmányait Oxfordban végezte. Zomborban másfél évtizeden át a Bácska c. lapot szerk., 1906-tól függetlenségi párti ogy.-i képviselő, 1917-től Bács-Bodrog vm. főispánja, 1918-ban az októberi polgári forradalom után a vm. kormánybiztosa, majd miniszterelnökségi államtitkár. 1919. jan. 18-tól márc. 21-ig a Berinkey-kormányban tárcanélküli miniszter és a közélelmezési hivatal vezetője. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor állásáról lemondott, visszavonult a politikai élettől és ügyvédi tevékenységet folytatott. – M. A képviselői mentelmi jog köréből (Bp., 1907); A magyar nyelv és a választási reform (Bp., 1908); A magyar kultúra és a nemzetiségek (Bp., 1908).
