Arányi Lajos
Arányi Lajos (Komárom, 1812. máj. 29. – Nagymaros, 1887. júl. 28.): patológus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1858). Bécsben Rokitansky tanítványa volt. 1837-ben szerezte meg orvosi diplomáját, utána 2 évig tanársegéd a pesti belklinikán. Külföldi tanulmányút után, 1844-től mint rk. tanár a kórbonctan első oktatója és meghonosítója Mo.-on. Az első m. kórbonctani intézetet saját költségén rendezte be. 1861–73-ban a kórbonctan ny. r. tanára a pesti egy.-en. Kutatásokat végzett az oedema, a fulladás, a narkózis, a szívműködés egyes problémáival kapcsolatosan. Az első m. kórbonctani tankönyv szerzője. Számos kórbonctani m. műszót alkotott. Első volt, aki az elsősegélynyújtás kérdéseit írásban és képekben ismertette. Mint régész is jelentős munkásságot fejtett ki. A saját pénzén bérelt helyiségben gazdag múzeumot rendezett be. Gyalogosan bejárta egész Mo.-ot, és a történelmi nevezetességű tájakról, várakról, alaprajzokat, vízfestményeket készített. 1861-ben felkarolta a Vajdahunyad vára restaurálásának és újjáépítésének ügyét. Ugyancsak ő szorgalmazta a budai vár történelmi jelentőségű házainak emléktáblákkal való megjelölését. Szépirodalmi művet is írt. – F. m. Memoranda der pathologischen Anatomie (Pest, 1855); A kórbonctan elemei (Buda, 1864); Orvosgyakorlási tanulmányok… (Buda, 1865); Vajda-Hunyad vára... (Pest, 1867). – Irod. Győry Tibor: Az orvostudományi kar története (Bp., 1936); Regöly-Mérei Gyula: A. L. (Orv. Hetil. 1962. 21. sz.); Kárpáti Endre: A. L. és a műemlékvédelem (Orv. Hetil. 1965. 20. sz.).
