Antal Károly
Antal Károly (Alsótoki, 1921. nov. 30. – Szécsény, 1989. jún. 18.): helytörténész. Földműves családból származott. A hat elemi befejezése után 1941-ig paraszti munkát végzett, közben cikkei, versei jelentek meg a Kelet Népében, a Szabad Szóban. Megismerkedett Szabó Pállal, Veres Péterrel, Erdei Ferenccel. 1943-tól katonai szolgálatot teljesített az orosz fronton. 1945-től, a földosztás után gazdálkodott és földművesszövetkezeti isk.-t végzett. 1951-ben családjával Szécsénybe költözött, ahol a földműves szövetkezetben a kereskedelmi osztályt vezette. 1971-tól nyugdíjba vonulásáig (1981) a Szécsényi Háziipari Szövetkezet műszaki vezetőjeként a népművészeti textilipar egyik legjobb szakembere volt. Mint honismereti kutatót a Palócföld néprajza, régészete érdekelte. Őslénytani leleteket rejtő köveket, neolitkőbaltát, cserepeket, középkori vasszerszámokat gyűjtött. Régi parasztházakat és kúriákat, népviseletet és szerszámokat fényképezett a balassagyarmati Palóc Múzeum számára. Tagja volt Nógrád megye műemléki albizottságának. 1968-ban megalapította a Szécsényi Honismereti Bizottságot és vezette 1988-ig. Kezdeményezésére az országban az elsők között Szécsényben épült fel a szécsényi háborús halottak emlékműve. 1978-ban megalapította és szerk. a Szécsényi Honismereti Híradót. Szorgalmazta a Cserhát-völgyi Honismereti Kör megalakulását. Régészeti és ásványgyűjteményét a Kubinyi Ferenc Múzeumnak ajándékozta. Tanulmányai értékes források szülőfaluja és környéke ismereteihez. Forrásmunkáinak egy része kéziratban maradt. – F. m. Abádszalók földje, népe, kultúrája (társszerzőkkel, Szolnok, 1961); Szemelvények a Cserhát-völgyi községek történetéhez 1965–1985 (Cserhát-völgyi Honismereti Közt, 1989. 1. sz.). – Irod. Pálmány Béla: A. K. (Honismeret, 1990. 1. sz.).
