Almásy Pál

Teljes szövegű keresés

Almásy Pál (Vác, 1902. júl. 8.Bp., 1985. márc. 17.): altábornagy, gépészmérnök. 1916–20-ban a soproni honvéd főreáliak. növendéke. A Ludovika Akad. elvégzése után 1924-ben avatták füzérhadnaggyá. 1929-ig csapatszolgálatot teljesített, közben gépészmérnöki oklevelet szerzett (1932). 1937-ig a Haditechnikai Intézetben dolgozott, 1934ben századosi rangot kapott. 1937–39-ben a berlini katonai attasé beosztott tisztje. 1939 és 1944 között a Haditechnikai Intézet lőszeralosztályának vezetője. 1942 tavaszán őrnagy, novemberben alezredes a hadiműszaki törzskarban. Tevékenyen részt vett a Kiss János altábornagy vezette katonai ellenállási mozgalomban, ezért letartóztatták és halálra ítélték. Az ítéletet 15 évi fegyházra változtatták; Sopronkőhidán raboskodott. A háború végén Németországba hurcolták, 1945. máj.-ban tért haza. Ezt követően a Honvédelmi Min. csoportfőnöke, okt.-től vezérőrnagyi, 1946. jún.-tól altábornagyi rangban. 1947-ben kivált a honvédségből és gépészmérnökként helyezkedett el. A koncepciós perek idején életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1956 aug.-ában szabadult. A Szabványügyi Hivatalban dolgozott nyugdíjazásáig. – M. Sopronkőhidai napló (1944–1945) (sajtó alá rendezte Simonffy András; Tények és tanúk, Bp., 1984). – Irod. Simonffy András: Meghalt A. P. (Magy. Nemzet, 1985. ápr. 11.); Vigh Károly: A. P. halálára (Magy. Hírlap, 1985. ápr. 20), Vigh Károly: A. P. (Hitel, 1988. 3. sz.); Kubinyi Ferenc: „… ketrecbe engem zártak...” A. P. altábornagy vallomása (Bp., 1989).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT