Válasz, válaszol
Válasz, válaszol 1. Ld. FELEL, FELELET.
2. További h. kifejezések: macaneh, az cánáh-ból képzett főnév, hésíb dábár a »szót visszatéríteni (a súb Hi.-je) és a vele rokonságban levő tösúbáh főnév. Ezek jórészt a FELEL szinonimái (2Sám 3,11; Jób 13,22), fordításban alig lehet attól megkülönböztetni. Többször azonban a válasz a FELELET tágabb értelemben, Isten vagy ember reagálása, esetleg ki sem mondott kérdés alapján.
a) A látnokok, jósok nem kapnak választ az Úrtól - ki tudja, hogy tették föl a kérdést, föltették-e egyáltalán, vagy csak remélték, hogy Isten a korábbi módon ad kijelentést (Mik 3,7). Ugyanígy Isten prófétája őrhelyén állva várja a kijelentést, vagyis az Úr »feleletét«, »válaszát« a helyzet által föltett kérdésre (Hab 2,1).
b) A higgadt válasz (Péld 15,1) nem biztos, hogy föltett kérdésre hangzik el, hanem reagálás, érv egy vitában, vagy egy támadásra, vádra, rosszindulatú megjegyzésre. Tanácskozás keretén belül a jó válasz (Péld 15,23) szintén inkább érv, érvelés, gondolatmenet, »felelet« a felmerült problémára. A jó választ az Úr adja meg (Péld 16,1).
Jób és barátai »felelgetnek« egymásnak. Ez azonban nem tőmondatokban pergő párbeszéd, hanem érvelések láncolata. Egy-egy szakaszt, gondolatmenetet gyakran a »válaszol« kifejezés vezet be, akár Jóbról, akár a barátairól van szó (Jób 21,34; 32,3.5; 34,36; 35,4).
Látható, hogy a szinonimák közti választás inkább fordítási kérdés. Vonatkozik ez Roboám esetére, aki egy sorsdöntő kérdésben nem annyira felel, mint választ ad a hozzá fordulóknak, hiszen azok nem is kérdést tettek föl, hanem kérést, sőt követelést terjesztettek elő (1Kir 12,6.9.16; 2Krón 10,16). A jelen esetben a válasz mindkét részről az elhatározás közlése.
Ugyancsak elhatározás közlése, amikor a próféta megviszi Istennek a választ, hogy Dávid a három rossz közül melyiket választotta (2Sám 24,13).
c) A tanácsadásra vonatkozik ebben a kifejezésben: »Ha kérdezem őket, egy szót sem szólnak« (az eredetiben: nem válaszolnak; Ézs 41,28). Szűkebb vagy tágabb értelemben ugyancsak a tanácsadással függ össze, amikor valaki a fel sem tett kérdésre válaszol (Péld 18,13), vagy a bölcsesség által megtanítva helyes válaszra, igaz ítéletre képes (22,21; 24,26). Sisera anyjának »legbölcsebb« udvarhölgye vigasztalással válaszol (Bír 5,29).
A b-c alatt felsorolt helyekből kiderül, hogy a válasz fogalmának a bölcsességirodalomban fontos szerepe van.
d) Alkalmazzák a szót a beszámolóra, jelentéstételre, akár megbízás, akár elvárás alapján történik. Apja megbízására kell »válaszolnia« Józsefnek (1Móz 37,14). Beszámolnak a kémek a tapasztalataikról (4Móz 13,26), a próféta arról, amit az Úr közölt vele (4Móz 22,8). Benájá Jóáb válaszát viszi meg a királynak (1Kir 2,30). Sáfán kéretlenül, de kötelességszerűen tesz jelentést a királynak (2Kir 22,9; vö. Ez 9,11).
Konkrét kérdésre adott prófétai válaszra vonatkozik 2Kir 22,20.
CP
