Tipológia
Tipológia A g. tüposz (»lenyomat, minta«) szóból. Írásmagyarázati fajta, melyben két személy, tárgy, esemény, intézmény között úgy állítanak fel kapcsolatot, hogy a korábbiban a későbbinek előképét látják. A patrisztikai korban lett gyakori egzegetikai módszerré (Barnabás, Jusztin Mártír, Melito, Irenaeus), de már Pál apostolnál megtalálható, pl. Róm 5,14 szerint Ádám a »tüposza az eljövendőnek«, Krisztusnak. A tipológiai írásmagyarázat szerint Isten előre jelzi az ÓSZ-ben, hogy mit fog cselekedni az ÚSZ-ben, tehát a kettőt Isten üdvterve fogja át. Az ÓSZ-i előképnek megfelel az ÚSZ-i antitüpon (vö. 1Pt 3,21; Zsid 9,24).
A tipológia egyik fő alapját azok az ÓSZ-i próféciák képezik, melyeket az ÚSZ korának keresztyénei, ill. maga Jézus is, Jézusban beteljesedni láttak. Máté ev-a különösen is bővölködik tipológiában. Mt 5,17 szerint Jézus »betölti« az ÓSZ-i törvényt. Mt 2,15 szerint az evangélista Hós 11,1 beteljesedését látja a gyermek Jézus Egyiptomba menekítésében (pedig utóbbi nyilván Izráel népéről szól). A tipológiai alkalmazás »váratlansága« mutatja itt, hogy nem az ÓSZ-i szakasz alapján találták ki a történetet, hanem az eseményekhez kerestek ÓSZ-i »előjelzést«. Jézus 40 napig tartó megkísértése és az Izráel 40 évi pusztai vándorlása között is valószínűleg kapcsolatot lát az evangélista (Mt 4). Mt 12-ben a szombat, a templom, Jónás és Salamon is olyan ÓSZ-i előkép, melyeknél »nagyobb« a beteljesedés, Jézus.
A tipológiát megkülönböztetik az ALLEGÓRIÁtóI. Azonban a tüposz szó olyan környezetben is előfordul, ahol allegorikus értelmezést találunk (1Kor 10,6.11). Ez is rávilágít arra, hogy nem lehet élesen elválasztani a kétféle írásmagyarázati módszert. Mindkettőnél lehet »történeti« elemet is felfedezni az értelmező magyarázás során.
BP
