Szurok
Szurok (h. káfar). Lágy és kemény formában kötő-, ill. szigetelőanyagként használták, de kanócos vagy fabelű fáklyákat is készítettek szurokból. Szurokkal vonta be Nóé a bárka külsejét és belsejét (1Móz 6,14).
Mózes szülei szurokkal meg gyantával kenték be azt a gyékényládácskát, amelybe újszülött gyermeküket helyezték, amikor a fáraó parancsának engedve, a folyóvíz szélén a sás közé tették (2Móz 2,3).
Az Edóm ellen meghirdetett ítélet rettenetes pusztítást végez: emberek és állatok mellett a természetben is minden elpusztul. A patakok vize olyanná válik, mint a szurok, a föld pora, mint a kénkő (Ézs 34,9).
