Szülő
Szülő A B konkrét gondolkozásának megfelelően általában kevés szó esik a szülőkről, többnyire az APA és ANYA együttes említésével fejezi ki a szülő fogalmát.
A szaporodás és sokasodás a teremtő Isten áldása (1Móz 1,28), elmaradása hiányérzetet okoz (Péld 30,16), kárpótolni csak Isten különleges áldása tud érte (Ézs 54,1).
Szinte elképzelhetetlen, hogy a szülő elhagyja gyermekét (Zsolt 27,10; Ézs 49,15), magától értetődő, hogy a szülők gyűjtenek a gyermekeknek és nem fordítva (2Kor 12,14). Ez a magától értetődőség a hasonlatok alapja, de ennél is nagyobb Isten szeretete. A szülőket azért mégis figyelmeztetni kell a helyes nevelésre (Ef 6,1-4; Kol 3,20kk). (Ld. GYERMEK)
A szülők iránti tiszteletet súlyos helyen, magában a TÍZPARANCSOLATban rendeli el Isten, többször ismétlődik, el egészen addig, hogy halálbüntetés jár az engedetlen, gonosz fiúnak (ld. CSALÁD 8).
Jézus szülei nagy felelősséget és kitüntetést nyertek, külön-külön készíti fel őket Isten. Józsefet álomban (Mt 1,18kk), Máriát angyal megjelenésével (Lk 1,26kk). Szolgálatuk fölemelő élményekkel, ugyanakkor meneküléssel kezdődött. Csendes szolgálatukhoz tartozott, hogy a törvény előírásainak megfelelően járjanak el gyermekükkel kapcsolatban (Lk 2,27.41 k).
Az utolsó idők rendkívüli szörnyűségeihez tartozik, hogy szülők gyermekeik ellen fordulnak (Lk 21,16).
