Szerájá
Szerájá h. szó, jelentése: »Fejedelem az Úr«.
1. Dávid kancellárja (2Sám 8,17). Neve 2Sám 20,25-ben Sejá, 1Kir 4,3-ban Sisá, 1Krón 18,16-ban pedig Savsá formában fordul elő.
2. Egyike azoknak a főembereknek, akiket Jeremiás irattekercsének az elégetése után Jójákim király megbízott a próféta letartóztatásával (Jer 36,26).
3. Nérijjá fia, szállásmester, akit Jeremiás megbízott azzal, hogy fenyegető próféciáit olvassa fel a babiloni foglyoknak, majd dobja bele az Eufrátesz folyóba (Jer 51,59-64).
4. Tanhumat fia, Gedaljá helytartó egyik híve (2Kir 25,23; Jer 40,8).
5. Főpap, akit Nebukadneccar parancsára Riblába hurcoltak és kivégeztek Kr. e. 587-ben (2Kir 25,18kk; Jer 52,24kk).
6. Júdai férfi, Kenaz egyik fia (1Krón 4,13).
7. Simeon törzséből való férfi (1Krón 4,35).
8. Lévinek Kehát ágán született egyik leszármazottja (1Krón 5,40).
9. Egyike azoknak, akik Zerubbábellel együtt tértek haza a babiloni fogságból (Ezsd 2,2; Neh 12,1.12; neve Neh 7,7-ben Azarjá).
10. Ezsdrás apja (Ezsd 7,1).
11. Egyike azoknak, akik pecséttel ellátott írással kötelezték magukat a törvény megtartására Nehémiás vezetésével (Neh 10,3).
12. Jeruzsálemben a város falainak felépítése után megtelepedett pap, Hilkijjá fia (Neh 11,11; neve 1Krón 9,11-ben Azarjá).
KD
