Szekta
Szekta G. haireszisz, szkhizma. A nagyobb vallási közösségtől tudatosan leszakadó és az ellen harcoló kisebb vallási közösség, amely bizonyos tanításokat egyoldalúan hangsúlyoz és tagjaitól általában szigorúbb aszkézist követel. Az ÓSZ-ben nem találkozunk szigorú értelemben vett szektával. A szakirodalomban néha megemlítik a rékábiakat (Jer 35), de tulajdonképpen ők sem tekinthetők szektának. Josephus Flavius zsidó történetíró, tekintettel a g. filozófiai iskolákra, a zsidóság vallási irányzatait (esszénusok, szadduceusok és farizeusok) »szektának« nevezi (haireszisz). A kifejezés rabbinikus megfelelője a mín, amely vallásos irányzatot jelent (haireszisz). Jelentése később: a rabbinikus ortodox hagyományoktól eltérő, »eretnek«, aki azonban még a zsidóságon belül van. A Kr. u.-i 2. szd.-tól kezdve a zsidóságon kívül lévő máshitűeket, elsősorban a (pogány)keresztyéneket jelentette. Ekkor a fogalom már a g. szkhizma jelentést vette fel.
Az ApCsel szóhasználata megfelel a Josephus Flavius szóhasználatának (ApCsel 5,17; 15,5; 26,5). A keresztyénséget is így nevezik ellenségeik (24,5.14; 28,22). (Ld. még SZAKADÁS; PÁRT, PÁRTOSKODÁS)
