Sion

Teljes szövegű keresés

Sion H. cijjón, g. szión. Kánaáni eredetű kifejezés, etimológiája bizonytalan. Jelentése talán: »megközelíthetetlen hely«, vagy: »száraz, víznélküli magaslat«. Elsőrenden az É-D-i irányban húzódó júdeai hegylánc egyik hegyének a neve, amelyen az Izráel honfoglalása előtti korban a Jeruzsálem nevű kánaáni település volt (2Kir 19,31; Zsolt 2,6; 48,3.12; 125,1; Ézs 4,5; 29,8; Jer 31,12; vö. Ézs 2,3; Mik 4,2: »az Úr hegye«). Szűkebb értelemben a hegy DK-i részét (a tőle É-ra lévő rész neve: Ofel, ahol Salamon építette fel palotáját, vö. Ézs 32,14; Mik 4,8), tágabb értelemben pedig a későbbi izráeli, ill. júdai fővárost jelölte lakosságával együtt. Egyéb elnevezések még az ÓSZ-ben: »Sion leánya« (pl. Zsolt 9,15; Ézs 1,8; 10,32; 16,1; 62,11; Jer 4,31; 6,2.23; JSir 2,1-18; Énekek 3,11), »Sion szűz leánya« (2Kir 19,21; Ézs 37,22; JSír 2,13), »Sion lakója« (Zsolt 149,2; Ézs 12,6; Jer 51,35; Jóel 2,23) stb.
Izráel történetében a Sion (Jeruzsálem) jelentősége azáltal nőtt meg, hogy Dávid a 12 törzs politikai és vallási központjává tette. Mindezt betetőzte Salamon azzal, hogy az állami szentélyt és a királyi palotát itt építette meg. Ezáltal Jahve birodalmi istenség lett, akinek a templomhegyen van a »háza« (vö. 1Kir 8,12; Zsolt 43,3; 78,68kk; 132,13; Ézs 8,18; 9,12). Salamon halála után ugyan széthullott a birodalom, Jeruzsálem vallási jelentősége azonban nem csökkent. Az államiság megszűntével elpusztult a jeruzsálemi templom (587), de a város a babiloni deportáltak között egyre inkább az eljövendő üdvidő eszkhatológiai jelképévé vált (Zsolt 137): szent hegye, a Sion, minden izráeli szent gyülekezőhelyévé lett. A fogság utáni korban még inkább nőtt a város vallási-szellemi jelentősége, az újjáépített templom pedig csak erősítette ezt az érzést (520-515).
A történetileg kialakult hittétel szerint a Sion Jahve jelenlétének a helye. Ez a gondolat eredetileg a Szövetség ládájához kapcsolódott (JSir 2,1), majd áttevődött a templomra (Ézs 31,4), később a templomhegyre (Zsolt 15,1; 24,3) és végül az egész városra Zsolt 46,5; Ézs 45,13; 48,2; Dán 9,16k). A Zsolt 78,68k a szentély megépítését a világ teremtésével hasonlítja össze (amint az ókori K kultúráiban sok templom alaprajza, felszerelése, vagy rituáléja a világ teremtésére utal). Hasonlóképpen kozmikus mértéket öltött a jeruzsálemi kultusztradícióban a Sion hegye is (Zsolt 48,2k; 78,69; Ézs 6,1; Ez 40,2; vö. Ézs 2,2 = Mik 4,1; Zak 14,10). A »Sionról jön a szabadulás« (vö. Zsolt 14,7) annyit jelent: »Istentől«, míg a »menjünk a Sionra« (Jer 31,6) kifejezés értelme: »menjünk Istenhez«. A Sion »örökké megáll« (Zsolt 125,1), az Úr áldása innen jön (Zsolt 128,5; 134,3), a messiás-uralkodó ide vonul be (Zak 9,9), Jahve örökkévaló uralmát itt valósítja meg (Zsolt 146,10; 149,2; Ézs 24,23; 52,7; Mik 4,7; Zof 3,15; Zak 14,9; vö. Ézs 2,2-4 és Mik 4,1-3.)
A Sion nevet csak 7 esetben említi az ÚSZ. Ebből 5 ÓSZ-i idézet. A Mt 21,5 (= Ézs 62,11 és Zak 9,9) és a Jn 12,15 (= Ézs 40,9; Zak 9,9) »Sion leánya« kifejezés a város lakosságát jelenti. Róm 9,33 idézet az Ézs 28,16-ból és 8,14-ből (ld. MEGÜTKÖZÉS KÖVE), az 1Pt 2,6 ugyancsak utalás Ézs 28,16-ra. Pál apostol a Róm 11,26-ban az Ézs 59,20-ra és Zsolt 14,7-re való hivatkozással indokolja Izráel végső időkben bekövetkező üdvösségét. Csak a Zsid 12,22 és a Jel 14,1 mögött nem áll ÓSZ-i hivatkozás. A Zsid 11,22 szembeállítja a Sínai-hegyi szövetséget s Jézus áldozati halála által szerzett üdvösséggel és az új, szövetséges népeknek ezt mondja: »ti a Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez«, mint az angyalok és elsőszülöttek ünnepi gyülekezetéhez.
János látomásban látja a Bárányt a Sion hegyén, körülötte a 144 ezret (Jel 14,1). A Sion hegye itt is a végső időkbeli oltalom jelképe. (Ld. még JERUZSÁLEM)
VG

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT