Oktalan
Oktalan H. k-sz-l, nábal, g. mórosz, afrón. A kifejezés a nem tárgyszerű cselekvést, gondolkodást és beszédet jelenti, mind egyszeri cselekvés, mind pedig tulajdonság értelemben. A g. afrón kifejezés fosztóképzője az értelem hiányára utal.
Az ÓSZ-ben nábal kifejezéssel összefüggő helyeken az oktalanság nem az értelem hiányát, hanem az Isten elleni lázadást jelenti. Ezért az oktalan fogalmának egyik mellékjelentése: istentagadó, istengyalázó (vö. Jób 2,10; Zsolt 14,1; 53,2; 74,18.22; Ézs 32,5). Az Isten ellen lázadó oktalannak nincs közössége embertársaival sem (vö. Zsolt 39,9; Ézs 32,6; Jer 17,11). Az ev-okban Jézus példabeszédeiben fordul elő a bolond (Mt 7,24kk; 25,1kk). Az okos-oktalan ellentétpár mutatja, hogy itt az ÓSZ-i bölcsességgondolat is megjelenik: okos az, aki Isten akaratát cselekszi, a bolond viszont nem a buta, hanem az, aki Isten ellen lázad. Az oktalanság tehát nem sors, hanem vétek. Oktalan az, aki Isten ajánlatát elutasítja magától, az engedelmesség pedig a hívők okossága (Lk 12,20).
Pál a bolondság kifejezést a keresztről szóló igehirdetés jellemzéséül használja, szembeállítva vele a világ bölcsességét, amely elveti magától a Krisztus keresztjét (1Kor 1,23). A korinthusiak bölcsességét Isten Krisztus kereszthalálában bolondsággá tette (1Kor 1,20; 3,19).
A 2Tim 2,23 és a Tit 3,9 óv az oktalan vitatkozásoktól, mivel ezek csupán haszontalanságok (vö. Ef 5,4). 1Pt 2,15 pedig azt kéri a gyülekezettől, hogy némítsák el az értelmetlen emberek tudatlanságát. (Ld. még BOLOND, BOLONDSÁG; OKOS)
