Molok
Molok A B-i szóhasználatban bálványisten neve, akinek a tiszteletére ember-, főleg gyermekáldozatokat mutattak be. Kánaánban valószínűleg föníciai, közelebbről tíruszi közvetítéssel terjedt el kultusza. A LXX a h. mólek szót írta át molokh-nak, így honosodott meg a B-i szóhasználatban a Molok elnevezés. A nyugati sémitáknál a malik királyt, uralkodót jelent. A h. B-ban a mólek úgy alakult ki, hogy a melek (király) mássalhangzóit a bóset (szégyen, gyalázat, utálatosság) magánhangzóival látták el. A malik tehát eredetileg nem személynév, hanem felségjelző volt, ezért bármelyik bálvány nevéhez kapcsolódhatott. Az 1Kir 11,5.7 szerint az ammóniak bálványa, Milkóm, azonos Molokkal. A Samária városaiba letelepített szefarvaimbeliek istene Adrammelek és Anammelek volt, akiknek gyermekáldozatokat mutattak be (2Kir 17,31). A föníciaiaknál a mlk áldozati fogalom, s az elsőszülöttek feláldozására, vagy az elsőszülötteknek más áldozattal való megváltására vonatkozik. A B szerint minden bálvány molok (utálatosság; vö. ApCsel 7,43), s minden bálványisten Molok, akinek ember- és gyermekáldozatot mutatnak be.
A mózesi törvény szigorúan megtiltotta a gyermekáldozatot. Azt, aki a törvényt megszegte, halállal kellett büntetni. Ha pedig a nép nem büntetné meg e bűnösöket, akkor Isten maga irtja ki őket népe közül (3Móz 18,21).
A gyermekáldozatok előtt Salamon tárta szélesre az ajtót. Salamonnak számos más népből való felesége volt. Ezek az idegen asszonyok magukkal hozták bálványaikat. Salamon megengedte, sőt elősegítette kultuszukat, ő vetette meg a Ben-Hinnóm völgyében a Tófet alapjait, ahol gyermekáldozatokat mutattak be (1Kir 11,1kk). A próféták keményen harcoltak a Molok-kultusz ellen (Mik 6,7; Ézs 57,5; Jer 32,35; Ez 23,37kk), egyes uralkodók igyekeztek kiirtani (2Kir 23,10), de valószínű, hogy csak Ezsdrás korában szűnt meg, Isten haragvó ítélete nyomán (Jer 7,31kk; 19,6kk).
NA
