Metafora
Metafora Képes kifejezés, összevont hasonlat: az összehasonlító kötőszó (»mint«) elhagyásával a két összehasonlított dolgot, fogalmat szinte azonosítja, ezért könnyen átmegy a szimbólumba. »Isten igéje... élesebb minden kétélű kardnál« (Zsid 4,12). - »A Lélek kardja, amely az Isten igéje« (Ef 6,17). - Az Emberfia »szájából kétélű éles kard jött ki« (Jel 1,16). Jézus Isten Báránya (Jn 1,29), a Jel-ben alakját bárányként látja János (ld. BÁRÁNY; BÁRÁNY MENYEGZŐJE; ISTEN BÁRÁNYA).
A stílus élénkítésére szolgáló eszköz, amit a B is alkalmaz, hogy a közlendőt (információ) az érzelmi ráhatás (emóció) erejével is elfogadhatóvá tegye a befogadó (hallgató, olvasó) számára. Ezért a metaforának rögtön érthetőnek kell lennie, ami azonnal hat, nem kell először értelmileg feldolgozni. A bárány minden izráelita életéhez hozzátartozó áldozati állat, a kard, az állat feldarabolása (Zsid 4,12) mindennapi látvány, a világosság - sötétség (Jn 8,12), az ajtó (Jn 10,7), a pásztor (Jn 10,11), a kenyér (Jn 6,35), a víz (Jn 7,37) mindennapi élmények voltak. Hasonló módon a templom, az épület, az apa, a fiú, a testvérek (ne felejtsük el: A család sokkal inkább meghatározó része volt az ember életének, mint atomizálódó társadalmunkban).
A kutatók egy része metaforikusnak nevezi a példázatokat is, bár ezek gyakran - de nem mindig! - hasonlatként kezdődnek (»hasonló a mennyek országa«: Mt 13,24.31.33.44.45.47; ellenpélda: 13,3; Mk 12,1; Lk 10,30; 15,3k.8.11). A példázatok az akkori élet szerinti alapvető tapasztalatokat mondanak el úgy, hogy közben vallási igazságokat jeleznek. E történetek jelzés volta az, ami metaforikussá teszi őket. Amit jeleznek, az tulajdonképpen kifejezhetetlen, ezért kell jelezni őket. Különösen a jövőt illető igazságok csak metaforikusan - vagy szimbolikusan - fejezhetők ki.
CP
