Mester
Mester A lat. magister elmagyarosodott formája. Olyan személyt jelöl, aki egy mesterséget vagy tudományágat olyan szinten ismer, hogy azt képes másokkal is megismertetni. Az ÓSZ-ben általában az iparosokat és a kézműveseket jelenti, akik ismerik valamelyik szakma fogásait. Ilyen mester volt pl. Túbalkain, »mindenféle réz- és vasszerszám kovácsmestere« (1Móz 4,22; 1Kir 7,14; Ézs 40,19k). Oholiáb »mesteri textiltervezőként« vett részt a Szent Sátor elkészítésében (2Móz 38,23). A fazekasmesterség is általánosan ismert volt (Ézs 29,16; Jer 18,1-4; Róm 9-21).
Az ÚSZ-ben a didaszkalosz jelenthet ugyan zsidó (Jn 3,10) vagy keresztyén »tanítómestert« is (Zsid 5,12), a legtöbb esetben azonban ez Jézus Krisztus megszólítása. Jézus ui. nemcsak az Isten országáról szóló örömhírt hirdette, hanem a rabbikhoz és az írástudókhoz hasonlóan tanított is a zsinagógákban (Mt 4,23; 9,35) és a templomban (Mt 26,55; Mk 13,35). Éppen ezért az »Uram« megszólítás mellett gyakori volt a »Mester« (Mt 8,19; 19,16 stb.), vagy rabbi (Mt 26,25; Mk 9,5; Jn 1,38 stb.), ill. »rabbúm« (Mk 10,51; Jn 20,16) megszólítás is. Nikodémus Istentől jött tanítónak nevezi őt (Jn 3,2). Jézus tekintélye egyedülálló. Ezért mondhatja a tanítványoknak: »Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok« (Mt 23,8).
