Méreg
Méreg A B-ban állati és növényi eredetű méregről olvasunk. Olyan tudósítást nem találunk, amiben arról lenne szó, hogy valakit méreggel gyilkoltak meg. Csupán a zsoltáros panaszkodik, hogy ételébe mérget tettek (69,22; vö. Mt 27,34). Isten a lázongó népre mérges kígyókat küldött (4Móz 21,4kk), Pál apostolt Málta szigetén vipera marta meg (ApCsel 28,4), a prófétatanítvány tudatlanságból tett a fazékba mérgező növényt (2Kir 4,39k).
A B-ban méregről leginkább átvitt értelemben van szó. A bűn halálos méreg (1Kor 15,56). A gonosz, Istentől elszakadt ember keserű, mérges gyökér, amely halált hozó gyümölcsöt terem (5Móz 29,17; 32,32kk). A hazug, a hatalommal visszaélő ember is olyan, mint a kígyóméreg (Zsolt 58,5; 140,4). A mérgezett nyíl is leginkább átvitt értelemben szerepel, s a hazug, gonosz beszédet jelképezi (Jób 6,4; Jak 3,8). A gonoszságban elfajult ember és nép pedig az igazságot tekinti mezőn burjánzó mérges gaznak (Hós 10,4). A B Isten ítéletét is gyakran hasonlítja a méreghez. Jób arról panaszkodik, hogy Isten nyilai vannak benne, mérgüket issza lelke (Jób 6,4). Az Úr a gőgös, engedetlen népnek úgy ad nyugtot, hogy mérget ad neki inni (Jer 8,14; 9,14); a hamis prófétákat ürömmel eteti meg és méreggel itatja meg (Jer 23,15). Azoknak pedig, akik hisznek, semmi halálos sem árt (Mk 16,17k).
