Menny
Menny 1. Menny és ég. A B-ban a h. sámajim és a g. uranosz egyaránt olvasható menny és föld. A két szó pontos megkülönböztetése, elhatárolása igen nehéz. Nagy általánosságban az ég a földtől megkülönböztetett szemmel látható, a menny pedig a szemmel nem látható világot jelöli. A teremtéstörténetben külön eseményként van szó a menny és az égbolt teremtéséről, mely utóbbit Isten kifeszített hatalmas karjaival (1Móz 1,1.7.14), s ráhelyezte a Napot, Holdat és a csillagokat (1Móz l,15kk). A sziddim-völgyi csata után Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy tekintsen fel az égre, mert annyi utóda lesz, amennyi csillag van az égen, azaz megszámlálhatatlan (1Móz 15,5). Sok esetben a menny és az ég fogalma összeolvad. Különösen is látható ez az 1Móz 1,8-ban, amely szerint Isten a boltozatot égnek nevezte el (vö. Zsolt 2,4; 11,4; 73,25; 115,3; Ézs 66,1; Dán 2,28; 5Móz 3,24; 4,36.39; Mt 3,17; 28,18).
2. Isten, Jézus Krisztus és mennyei lények lakóhelye. Mind az ÓSZ, mind az ÚSZ gyakran beszél arról, hogy Isten a mennyben, vagy a mennyekben lakozik. Az ember imája a mennybe száll fel Istenhez, ő pedig a mennyből tekint alá a földre, s hallgatja meg a könyörgést (5Móz 3,24; 4,39; 26,15; 1Kir 8,30; 2Krón 20,6; 30,27; Zsolt 103,18; Mt 6,9; 23,9; Ef 6,9). A menny Jézus Krisztus lakóhelye is. A mennyből szállt le a földre, s feltámadása után a mennybe vitetett fel tanítványai szeme láttára. A mennyben ül az Atya jobbján, ott van kegyelmének királyi széke, s onnan jön el az ég felhőivel hatalommal és dicsőséggel (Jn 3,13; 6,41; Lk 24,51; ApCsel 1,11; 7,56; Zsid 4,14kk; Mt 24,30; Fil 3,20; Jel 4,1kk; l9,11kk). A menny az angyali lények lakóhelye is: ott dicsőítik és szolgálják Istent, s onnan küldetnek a földre az emberekhez (5Móz 4,26; Zsolt 34,8; 91,11; Mt 22,30; Lk 15,17; Zsid 1,14).
3. Isten felségjelzője. Ünnepélyes alkalmakkor, hitvallásban, imádságban többször előfordul a menny Isten felségjelzőjeként. Ábrahám a menny Istenére esketi meg öreg szolgáját, amikor elküldi, hogy szerezzen feleséget Izsáknak (1Móz 24,3). Jónás, amikor számon kérik, arról tesz hitvallást, hogy a menny Istenét féli (Jón 1,9). Jézus a menny Urát magasztalja imájában (Mt 11,25).
4. Ahonnan Isten hatalmas tettei jönnek. Mert a menny Isten, Jézus Krisztus és a mennyei lények lakóhelye, ezért nagy és hatalmas események, isteni megnyilvánulások kiindulási helye is. Isten a mennyből tüzet bocsátott Dávid áldozatára (1Krón 21,26), csodákat cselekszik mennyen és földön (Dán 6,28), lenéz a földre és szabadítást ad (Zsolt 102,20), hallatja szavát (Mt 3,17; Jn 12,28). A mennyből szállt le az Úr angyala, hogy elhengerítse a követ Jézus sírjának szájáról (Mt 28,2), s hogy kiszabadítsa Pétert a börtönből (ApCsel 12,11). A mennyből, az Istentől száll alá az új Jeruzsálem is (Jel 21,2).
5. A boldog, üdvözült lelkek lakóhelye. A menny az a jobb haza, ahová vágyakoztak és vágyakoznak Isten gyermekei. Isten a forgószélben Illést az égbe, azaz a mennybe ragadta fel (2Kir 2,1.11). A tanítványok, az üdvözülők neve fel van írva a mennyekben (Lk 10,20; Jel 20,12.15). Azoknak, akik hisznek, a mennyben országuk és otthonuk van (Fil 3,20; 2Kor 5,1; vö. Jn 14,1kk; Jel 7,13kk).
NA
