Mené mené tekel ú-parszin
Mené mené tekel ú-parszin Ez a kifejezés a Dán 5,25-ben található. Bélsaccar király nagy lakomát rendezett. Előhozatta a jeruzsálemi templom szent edényeit is, és azokból ivott főembereivel, feleségeivel, ágyasaival együtt. Ez a szent edények durva megszentségtelenítése, Izráel Istenének meggyalázása volt. Hirtelen egy kéz jelent meg, és valamit írt a falra. A király megrémült, hívatta a varázslókat, csillagjósokat, de azok sem elolvasni, sem megfejteni nem tudták az írást. Ekkor Bélsaccar, az anyakirálynő tanácsára, hívatta Dánielt, hogy fejtse meg az írást. Dániel előbb elolvasta az írást, majd megmagyarázta. Maga az írás így hangzott: Mené mené tekél ú-parszin. Értelme pedig, Dániel magyarázásában, a következő: A mené azt jelenti, hogy Isten számba vette Bélsaccar királyságát, és véget vet annak; a tekél azt jelenti, hogy Isten megmérte a királyt mérlegen, és könnyűnek találta; az ú-parszin pedig azt jelenti, hogy Isten felosztotta Bélsaccar királyságát, és a médeknek és a perzsáknak adta. Az egyértelmű, hogy Dániel helyesen fejtette meg az írást. Ezt az is tanúsítja, hogy még azon az éjszakán beteljesült a magyarázat. A kérdés az, hogy a babiloni bölcsek miért nem tudták sem elolvasni, sem megfejteni. A válasz keresésénél rendszerint vagy abból indulnak ki, hogy a kéz csak a szavak kezdőbetűit írta a falra, vagy pedig abból, hogy mivel csak mássalhangzókat írt, a szavakat főnévként (mina, sékel, félsékel), és igeként (számba vesz, megmér, szétoszt) is lehet érteni. Ez esetben a bölcseknek lett volna valami támpontjuk, hogy az írást így vagy úgy elolvassák és megmagyarázzák. Mivel azonban a bölcsek egyiket sem tudták megtenni, nyilvánvaló, hogy olyan írásról van szó, amit Dániel valóban csak Isten Lelke által tudott elolvasni és megmagyarázni. A mondat szállóigévé is lett, ami Isten előtti felelősségre és alázatra int. (Ld. még BÉLSACCAR)
