Meglátogat
Meglátogat H. p-q-d, g. episzkeptomai. Szó szerinti jelentésben: elmenni valakihez vagy valakikhez, hogy hírt kapjanak felőlük, ill. hogy a betegeknek, szenvedőknek, foglyoknak erősítést, vigasztalást, segítséget vigyenek. Így látogatja meg Jetró a vejét, Mózest (2Móz l8,1kk), Sámson a feleségét (Bír 15,1), Sába királynője Salamont (1Kir l0,1kk), Ahazjá, Júda királya Jórámot (2Kir 9,16), Mária Erzsébetet (Lk 1,39k). Jézus a betegek meglátogatását igen nagyra értékelte és minden ember számára érvényes paranccsá tette (Mt 25,35k.42k). Jakab hasonlóképpen hangsúlyozza ugyanezt (Jak 1,27). Pál apostol szintén meglátogatja Barnabással együtt az általa alapított gyülekezeteket (ApCsel 15,36).
A szó szerinti jelentésnél azonban lényegesebb a teológiai szóhasználat. Isten ítéletesen vagy kegyelmesen odafordul az egyes emberhez vagy népéhez, hogy »szemlét tartson«. Kegyelmével látogatja meg a gyermektelen Sárát (1Móz 21,1) és Annát (1Sám 2,21), hogy gyermekük születhessék. Segítőleg fordul oda népéhez nyomorúságos állapotában (1Móz 50,24k; 2Móz 3,16; 4,31; 13,19; Ruth 1,6: »rátekintett népére«). Ebbe az összefüggésbe tartozik a Lk 1,68 kijelentése is: »Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét és váltságot szerzett neki« (vö. 1,78). Sokkal gyakoribb azonban a számonkérés jellegű meglátogatás, amikor Isten felelősségre vonja a meglátogatottat (2Móz 32,34; Jób 31,14; 35,15; Péld 19,23; Ézs 24,22; 26,14; 29,6; Jer 5,9.29; 11,22; 13,11; Hós 4,14). Ilyenkor a kifejezés értelme: megbüntetni, ítéletet tartani. Ez a büntetés az egyénre is kiterjedhet (JSir 4,22). A meglátogatás, ill. büntetés egybekapcsolódása nem az apokaliptika értelmében vett eljövetel, hanem a mostani világkorszak egyik napja (2Móz 32,34; Jer 6,15; 9,24; 50,33; Ám 3,14; Zof 1,8). (Ld. még PÜSPÖK)
