Mágusok
Mágusok Hérodotosz, ókori író szerint Média tíz törzsének egyikét alkották. Amikor a perzsák a médeket meghódították, a mágusok az új birodalomban is fontos szerepet töltöttek be. Lázadásukat borzalmas vérontással verték le. Befolyásukat hamarosan visszaszerezték. Különösen tisztelték a négy alapelemet: a földet, a vizet, a levegőt és a tüzet. Templomaikban a tűz éjjel-nappal égett. A holttesteket, mivel egyik elemet se akarták megfertőzni, a ragadozó madarak zsákmányává tették. Erre a célra építették az ún. »hallgatás tornyát«. Papi rendet képeztek, ahová aztán nemcsak születés, hanem tanulás, képzés révén is be lehetett kerülni. Foglalkoztak csillagjóslással, álomfejtéssel, gyógyítással, titkos tudományokkal. A B-ban már ebben a tágabb értelemben találkozunk velük (h. mág, hartóm, g. magost, lat. magus) Jeruzsálem elfoglalásánál ott volt a babiloni birodalom főmágusa, Nergal - Szárecer is. Dánielt és társait mágusoknak képezték ki Nebukadneccar parancsára (Dán 1,3kk). A király, álma megfejtése után, Dánielt a babiloni bölcsek elöljárójává tette (Dán 2,48), így ő lett a birodalom főmágusa (Dán 4,6). A napkeleti bölcsek is mágusok voltak (Mt 2,1.7.16). Mágus volt Barjézus, más néven Elimás is, aki Pál apostol munkáját, az evangélium terjedését akarta gátolni (ApCsel 13,6.8). Valószínűleg mágus volt az ApCsel 8,9kk-ban említett Simon is.
